A koszorúk eredete az Ókorig nyúlik vissza. Már ekkor ünnepi díszként szolgált. Áldozatok, lakomák alkamával, versenyjátékokon, harcok után ezzel jutalmazták a győztest, valamint a kiválló polgárokat is koszorúval ismerték el.

Ma már többnyire temetések, megemlékezések alkalmával készítettünk koszorúkat. Ezeknek több féle változata létezik(Álló, fekvő, görög ….stb koszorú), alkjukat tekintve azonban, mindegyik kör alakú. Ez a kör alak az örök élet, körforgás szimbóluma.

Amikor koszorút készíttetünk, gondoljunk arra, hogy ezzel köszönetet mondunk az elhunytnak. Elismerjük a szerepét, nagyságát, tanításait, életünkre gyakorolt hatását, amivel hozzájárult a mi személyes fejlődésünkhöz. Minden ember akivel szorosabb kapcsolatban állunk, valamilyen üzenetet hordoz a számunkra. Legyen a koszorú a szeretetünk és hálánk jelképe, ünnepi dísz, amivel elismerjük az elhunyt nagyságát.

“A vőlgyet nézni állj meg a hegytetőn,
Az életet tanuld a temetőn.
Figyelj reám, ki nem mozdítok ajkat,
Már jól tanít, ki mindörökre hallgat.
(….)
Ha van füled, halld hangtalan beszédem;
Mindegy, mi voltam: voltam az ami,
Egy hang voltam az Isten énekében,
És kár lett volna el nem hangzani.”

Nagy Zoltán /Sírköre/